2012.07.30

Kilenc éremmel tért haza a Világkupáról a Magyar ParAgility Csapat

A Magyar ParAgility Csapat négy fővel és kutyájával képviselte Magyarországot 2008. augusztus 29 – e és 31 – e között Olaszországban, Voghera városában. A Milánó melletti városban, méltó helyet biztosítottak az olasz szervezők a IX. Keverék és Fajtatiszta Kutyák Agility Világkupának és a VII. Paragility Világkupának a Cowboy Ranch - on, ahol tökéletes körülmények között tudtak az ép versenyzők mellett a mozgásukban akadályozottak is versenyezni. A döngölt homok megfelelően sík terepet biztosított számukra, mégis az épeknek és a kutyáknak is megfelelő talaj volt a versenyzéshez.

A teljes magyar Nyitó ceremónián a magyarok

A paragility csapat augusztus 26 – án este kelt útra, de az indulás előtti pár napig kérdéses volt a létszám, mivel a csapatnak anyagi problémái voltak. Azonban a Kutyával az Emberért Alapítványnak és a Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klubnak, valamint sok jószándékú ember adakozásának köszönhetően teljes létszámmal jutottak ki. Mányik Richárd és Maczucza Zsolt évek óta nagy sikerrel képviselik hazánkat, az utóbbi fiatalember 2006 – 2007 – ben összetettben ezüstérmes volt, míg Richárd négy éve világbajnok, ezt készültek 2008 – ban megvédeni. Ebben az évben azonban két újabb versenyző kívánta megmutatni Magyarországról, hogy mire képesek kutyáikkal. Csenki Anna és Ale Patrícia oxigényhiányos állapotban születtek, aminek következtében halmozottan sérültek lettek. Mindkét lány beszéde csak nagyon nehezen érthető, inkább csak hangokat tudnak kiadni. Mozgásuk erősen be van korlátozva, Anna nehezen, de elektromos székkel közlekedik, Patrícia viszont sajnos még elektromos széket sem tud irányítani. Hétköznapokban tolókocsiban van, de a versenyen édesapja segítségével megy, a hóna alatt fogja és úgy lépked. 2008 - ig a versenyszabályzat szerint nem lehetett segítséget igénybe venni, de Patrícia kedvéért módosították, így tudott versenyezni. Az utóbbi lány az öt kategória közül a negyedikben indult, a nehezen, de segédeszköz nélkül mozgó mozgássérültek kategóriájában, míg Anna az elektromos kerekesszékesek között. Patrícián kívül volt még egy francia fiatalember, aki segítőt vett igénybe a pályán, de ő az ötödik, egyéb sérüléssel élők kategóriájában indult, mert ő a látását veszítette el teljes mértékben.

A három napos versenyen a két lány hihetetlen élményekkel gazdagodott, a programok, a verseny hangulata, a sok ember eleve izgalmas volt számukra. Azzal azonban, hogy ők voltak mindenki kedvencei, talán a verseny nagyban hozzájárult az önbizalmuk növeléséhez. Rengeteg elismerést, gratulációt söpörtek be és megszámlálhatatlan ajándékot kaptak, a különböző nemzetiségű emberek szinte versengtek azért, hogy ki ad nagyobb, vagy különlegesebb ajándékot nekik (sapkák, sálak, zászlók, mezek, tréningek…) Ennyi szeretettel és odafigyeléssel először nem is tudtak mit kezdeni, nem értették, csak mikor elmagyarázták nekik, hogy az ép versenyzők tudják leginkább, mennyi munka, akarat van a sikerek mögött.

Annának az elektromos kerekesszékes kategóriában nagyon nehéz dolga volt, hiszen a holland, osztrák, belga… versenyzők mögött sajnos behozhatatan hátránnyal rendelkezett, hiszen a hihetetlen gyors és fordulékony kocsijaikkal, Anna egyszerű, kisteljesítményű, szobai elektromos széke nem tudta felvenni a versenyt. Ennek ellenére három nagyon szép futama volt, kutyájával Ropival, rendkívül jól összehangoltan mozogtak a pályán.

Patríciának és kutyájának, Gininek az első két pálya túl hosszúnak bizonyult és a végére annyira elfáradt, hogy rogyadoztak vékony lábai. Hiába futottak nagyon szépen és hibátlant, sajnos túl sok idő alatt tették meg a pályát a többi versenyzőhöz képest. Harmadik nap azonban lényegesen kisebb, de egyben határozottan nehezebb pályát rakott a bíró. Kategóriájában a versenyzők nagy többsége nem tudta teljesíteni, azonban Patríciáéknak pont ez volt az, ami meghozta a sikert. A kisebb pályát jó idővel és kisebb hibával sikerült befejezni, aminek következtében a harmadik versenynap bronzérmet vehetett át a kicsi lány!

Anna versenyzik Pati versenyzik

A két fiatalember az előző évekhez hasonlóan gyakorlatilag egymással versenyeztek, hiszen évek óta mindig ők állnak a dobogó első két fokán egymást váltva. Ez 2008 – ban is így volt, bár az idén összetettben Maczucza Zsoltnak és Tádénak sikerült megszerezni a világbajnoki címet és Richárd, Oszkárral ezüstérmes lett. Így a dobogó első két fokát továbbra magyarok bitorolják.

Ricsi versenyzik Zsolt versenyzik Ricsi ezüstérmes, Zsolt a világbajnok

Természetesen a versenyzők nem tudtak volna ekkora sikereket elérni, ha nem lettek volna mögöttük és nem segítette volna munkájukat három edző, akik áldozatos munkájukkal, szabadidejüket feláldozva készítették fel őket a versenyre. Tóth Csilla, Belényi Bea és Alt Sándor sok biztatással és munkával érte el, hogy a magyar csapat ilyen szépen szerepeljen.

2009 - re a verseny szervezési jogát a Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klub nyerte el és Békéscsabán kerül megszervezésre a jubileumi X. Keverék és Fajtatiszta Kutyák Agility Világkupája és a VIII. Paragility Világkupa. Reméljük ezen a versenyen már több paragility sportolója lesz az Magyar ParAgility Közhasznú Sportegyesületnek és többen képviselik Magyarországot.

A cikkben megjelent fotók a versenyen készültek és a Magyar ParAgility Sportegyesület tulajdonát képezik.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.